Megszülettem, de... (1932)

Ezt a saját ötletéből készült némafilmet Ozu, a legjapánabbnak tartott klasszikus, gyerekekről szóló vígjátéknak szánta. De végül minden humora ellenére szívszorítóan komoly és filozofikusan időtlen mű lett, mely megragadó egyszerűséggel és szépséggel vall a felnőttekről és az élet megpróbáltatásairól és örömeiről. Mindezt egy csintalan testvérpár szemével látjuk, akik fájdalmasan szembesülnek istenített tisztviselő apjuk megalázkodásával főnöke előtt. (kilencesterv.com)